[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Kedves Kata! Kiisé megkésve, de szívem tiszta szeretetével kívánok néked boldog névnapot.Isten éltessen sokáig!
(telon nem tudlak elérni, mi történt? jelezz léci!) |
Üdv! Tudom, tudom... régen voltam már látogatni, és az oldalamon sem nagyon frisselgettem, ennek sok oka van =) Lényeg, hogy most itt vagyok, és elnézést kérek - mindenkitől, aki hiányolt volna^^ Azonban újra itt vagyok, és főleg azért, mert 3 éves a Sebzett Angyal!!!
Üdv: Sebzett Angyal |
kívánva sok-sok szeretettel. Anikó. Puszika.
|
Nagyon tetszik a portálod. Gratulálok:)
Kellemes hetet.
Üdv: József
|
Kedves Kata! Kívánok néked, és kedves családodnak csodálatosan szép új hetet. Sok-sok puszim.Anikó
|
Radnóti Miklós - A félelmetes Angyal
A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"
S az asztalon felébredt s villogott a kés. |
sok-sok szeretettel Anikó. Puszika.
|
Ha a boldogságot...
Ha a boldogságot kutatod, belül keresd,
emlékezeted roppant nagy csarnokában.
Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok.
Itt találkozhatsz önmagaddal. Csak egyet-
len egy nem lehet a tied: a perc, amelyet
elfeledtél. Amire nem emlékszünk, már
nem a miénk...
Az emberek bebarangolják a világot,
megcsodálják a hegyek égre meredő
csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait,
a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán-
végtelenjét és a csillagok semmibe
tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek
emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire
ügyet sem vet, és boldog ezek
szerint csak az lehet, aki emlékezni
képes
szép napot
puszi margó
|
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|